Azt hiszem, adventi vasárnapokon kevés olyan gyülekezet van, ahol a fenti igevers töredéke, üzenete ne hangozna el. Isten népének éreznie kell ilyen irányú felelősségét, helytállását. A kérdés mégis arra kell tevődjön, vajon milyen munkában talál majd az Úr? Olyanban, amely úgy leköt, hogy annyi időm sem lesz, hogy a gyülekezetbe elmenjek? Olyanban, mely csak a pénz keresését jelenti? Jézus szavai kiegészítik számunkra az irányt: keressétek először Isten országát. Ez megmagyarázza nekünk, hogy milyen munkában kell helyt álljunk.

Év elején tervezgettük a gyülekezetben az éves programjainkat. Felvetődtek ötletek, hogy mit szervezzünk, kiket hívjunk meg, kiket akarunk elérni ezek által. Sok kérdés és sok válasz. Beterveztünk egy bemerítést is pünkösdre és örültünk, hogy meg is valósulhatott. De nem terveztünk még egyet. Isten pedig adott még egyet, sőt készülhetünk a következőre is.

Érdeklődők jöttek, emberek jutottak döntésre, keresték az Urat, és jó volt észrevenni őket, mutatni a megoldást, nyújtani a segítséget merre is induljanak.

Így gyűltünk össze advent első vasárnapján örvendezve, hogy három testvérnő döntésének a megpecsételésénél tanuk lehessünk. Eljöttek rokonok, iskolatársak, ismerősök és sokan, akik szerették volna látni, hogy mi is történik itt. Három testvérnő, akik különböző háttérrel rendelkeznek.

Ezen a napon vendégünk volt Merényi Zoltán lelkipásztor testvér, aki az igét hirdette. A bemerítést Tóth Zoltán helyi lelkipásztor végezte. Isten áldja meg új testvéreinket és tartsa meg maga mellett mindvégig!

Tóth Zoltán