Különös ajándék

Különös ajándék

Bár a karácsony elmúlt néhány héttel, a Pécs-Somogyi gyülekezet mégis különös ajándékkal kezdhette a 2014-es esztendőt. Még az adventi időszakban vette fel tagjai közé azt a négy fiatalt, akinek a bemerítésére január 12-én került sor. Hárman fizikailag is testvérek, – Nagy Noémi, Nagy Sámuel, Nagy Kristóf – akik egymást segítették a döntés meghozatalában és így együtt indultak el a Krisztus követésében. A gyülekezet kitartó imádságának a meghallgatása teljesült ez által.

A negyedik fiatal testvérünk – Fischer András – az elmúlt évben egy iskolai istentiszteleten jött el a gyülekezetünkbe osztályával együtt. A légkör nagyon megfogta, és innentől kezdve rendszeresen elkezdett járni szüleivel együtt az istentiszteleti alkalmakra. A tavaly nyári bemerítéskor csak ennyit mondott: legközelebb én is ott leszek. Az angoltáborban, mint tolmács segített és ez is segítségére volt, hogy döntése végérvényessé válhasson.

Hozzájuk csatlakozott még ötödik testvérnőnk, a Mohácsi gyülekezetből – Ficsor Noémi – kinek rokonsága gyülekezetünk tagjai között van. Ő hívő szülők gyermeke és sokszor hallotta már a döntésre hívást. Fiatalon, de végérvényesen eldöntötte, hogy ezek után Krisztust szeretné követni. Döntésük megpecsételése a bemerítés által történt az ünneplő gyülekezet előtt Tóth Zoltán helyi lelkipásztor által. Az igehirdetés szolgálatát Dan Zoltán Mohácsi lelkipásztor végezte, aki a kézrátételes imádságban is segített.

Tóth Zoltán

BIZONYSÁGTÉTEL – Nagy Noémi

Már régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy át kellene adnom az életemet Krisztusnak. Körülbelül 12 éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy ezen túl jó leszek, de a harmadik nap után kibuktam, és sírásba törtem ki, hogy én ezt nem tudom tovább csinálni. Ennek ellenére voltak azért kisebb-nagyobb fellángolásaim, amikor úgy éreztem megtértem, és igyekeztem maximálisan jóra törekedni, de mivel mindig visszaestem, halogattam a bemerítkezést. Arra gondoltam, hogyha nagyobb és érettebb leszek, akkor talán könnyebb lesz, de közben rájöttem, hogy ez nem így van. A gyülekezetben és a bibliaolvasás közben is gyakran elém jött ez az ige: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a Most szeretném elmondani, hogyan is vezetett ki Isten ebből a helyzetből, hogy döntésre tudjak jutni. Mindig is tudtam, hogy kegyelemből van az üdvösség, hiszen sokat olvastam, hallottam róla, de nem igazán értettem az értelmét, mert úgy gondoltam, hogy saját erőmből kell véghezvinnem a jó cselekedeteket. Isten jó pár vizsgámon keresztül megmutatta nekem, hogy mit is jelent kegyelemből élni, ugyanis azoknál a vizsgáknál, amelyeknél a saját tudásomban bíztam, és úgy gondoltam, hogy nagyon jól fognak sikerülni, mindig rosszabb jegyet kaptam a vártnál. Amikor pedig úgy éreztem, hogy nem igazán tudom az anyagot, Isten megadta, hogy kiemelkedően jóra Ez már annyiszor megtörtént velem, hogy kénytelen voltam elgondolkodni rajta. Lassan kezdtem rájönni, hogy Isten ezzel azt akarja megmutatni nekem, hogy mit is jelent kegyelemből élni. Azt, hogy nem az én jó cselekedeteim számítanak igazságul, hanem a Szent Szellem által véghezvitt cselekedetek, amihez Ő ad erőt. Most csak egy igeverset szeretnék felolvasni, ami nagyon nekem szól. Róma 4. rész 4-5. verse: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.”

BIZONYSÁGTÉTEL – Nagy Sámuel

Engem úgy igazából nem érdekelt a hit, csak akkor, amikor bajban voltam. Ez zavart valamennyire, mert tudtam, hogy ez így nem jó, de semmit sem tudtam ellene tenni. Aztán következett egy nagyon rossz időszak az életembe. Amikor elkezdtem az egyetemet, depressziós lettem. Úgy éreztem, hogy hirtelen bekerültem a felnőttek zord világába, és féltem az élet nehézségeitől. Még az iskolát is ott akartam hagyni, de tudtam, hogy ez nem megoldás és nem változtat semmin. Ez a helyzet persze kihatott a tanulásomra is, nem sikerültek a dolgozatok, úgy léptem be a vizsgaidőszakba, hogy egyetlen kreditet sem tudtam szerezni. Sokat imádkoztunk, hogy Isten szabadítson meg, és amikor elkezdtem bízni Benne és megpróbáltam a jövőmet is az Ő kezébe tenni, akkor kezdett megváltozni minden. A vizsgák is aránylag jól sikerültek, és meglepetésemre még ösztöndíjat is kaptam. De ekkor még Isten segítségét legfőképp a tanulásban kértem. Mikor jött a szünet, annyira már nem foglalkoztam Istennel az esténkénti közös bibliaolvasáson, az imádkozáson és az imaházba való elmeneteleken kívül. Azután kezdődött minden előröl, visszaestem a depresszióba, és a tanulásban is újra kudarcaim lettek. Tudtam, hogy ez az eddigi viselkedésem következménye. Ez így ment egy darabig, míg rá nem jöttem, hogy ezt nem csinálhatom tovább. Tudtam, hogy Isten azt akarja, hogy engedelmeskedjek neki és átadjam az életemet. Itt a gyülekezetben is többször szólt hozzám. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy sok mindenen átsegített, és szeretném az életemet átadni neki, habár sokszor nehéznek tűnik ez az út. Megtapasztaltam azt is, hogy a Sátán úgy akarja beállítani az Istennek engedelmeskedő életet, mint valami rossz és nehéz dolog, pedig az ő markában lenni sokkal rosszabb. Tudom, hogy még nagyon gyatra az én hívő életem, de ebbe az igébe kapaszkodom: „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi” Filippi 1,6; És még egy igevers van, amit nem szeretnék soha elfelejteni: „Én nem gondolom, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” Filippi 3, 13-14;

BIZONYSÁGTÉTEL – Nagy Ferenc Kristóf

Én mindig is hívő akartam lenni, de úgy gondoltam sosem leszek olyan jó, hogy az lehessek. Azért bennem volt az a gondolat, hogy egyszer majd valamikor én is bemerítkezhetek. Közben megértettem az igéből, hogy Krisztus a bűnösökért jött, és én a kegyelmet sosem tudnám kiérdemelni. Most, hogy a testvéreim döntöttek Krisztus mellett, otthon beszélgettünk arról, hogy ha hiszek, és Isten gyermeke akarok lenni, akkor én is bemerítkezhetnék. Először úgy gondoltam, még túl fiatal vagyok, de minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban rájöttem, hogy ezt nem jó halogatni. Azt is megtapasztaltam, hogy ha engedelmeskedek Istennek, akkor Ő erőt ad ahhoz, amit nem tudnék megtenni. Csak sajnos nem mindig tudok engedelmeskedni, de remélem Isten segítségével menni fog.

BIZONYSÁGTÉTEL – Fischer András

Az én megtérésem több ok miatt következett be. 1998. december 8-án születtem Pécsen. Keresztény családban nőttem fel. Ugyan az egész családom katolikus volt, túlzásba nem vittük a hit gyakorlását. A kötelező miséken kívül csak pár alkalommal jártunk templomba, mivel nem volt számomra érthető miről beszél a pap, nem kötötte le a figyelmem. Sajnálatos módon akkor nem volt indíttatásom a Biblia olvasására. Nagy fordulat következett be, amikor 3. osztályos koromban több ok miatt a Vasasi Általános Iskolából át írattak szüleim a Református Általános Iskolába. Eleve a felvételire el kellett kezdenem tanulni, megtanultam az alap imádságokat, az apostoli hitvallást és még miegymást… Az iskolában egy lépéssel már közelebb éreztem magam Istenhez, mivel minden nap hallottam az Ő Igéjét, hittan órára jártam, hétfőnként áhítaton vettem részt. Nem saját akaratomból, első áldozó is voltam. Körülbelül 5. osztályos koromban jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen ha már református iskolába járok, miért ne járhatnék református gyülekezetbe? Kézenfekvő volt itt a hirdi gyülekezet, közelebb is volt, többé nem kellett minden egyes vasárnap bejárni Pécsre, a prédikáció is érthetőbb volt számomra. Körülbelül 3 hetente jártunk Istentiszteletre. 7. osztályos koromban fél évet az Egyesült Államokban töltöttem keresztanyáméknál, akik baptisták. Ők rendkívül mélyen gyakorolják hitüket, azon túl, hogy istentiszteletre járnak, rendszeresen tartanak otthonukban is bibliaórákat, amibe engem is bevontak. Itt találkoztam először ezzel a vallással. Már akkor is megfordult a fejemben, mert tudtam, hogy Tamás osztálytársam apukája Somogyban lelkész, hogy egyszer kíváncsi lennék milyen itt egy istentisztelet? 8. osztályos koromban, osztályommal itt, a Pécs-Somogyi Baptista Gyülekezetben szolgáltunk, ahol a gyülekezet tagjai nagyon befogadóak, kedvesek voltak. Ráadásul kiderült, hogy az ifjúság 80%-a apukám tanítványai voltak, ők is nagyon kedvesen fordultak felém. Szolgálatunk után rájöttem, hogy mennyire is jó, amit ezek az emberek csinálnak és tulajdonképpen én miért ne csinálhatnám ugyanezt? Ekkor történt meg, hogy először saját akaratomból vettem Bibliát a kezembe, és az interneten is elkezdtem bújni az efféle oldalakat. Tamás hívására elkezdtem járni sportolni az ifjúsággal. Összebarátkoztam velük, rögtön mindenki szimpatikus volt. Pár hét után már az ifjúsági órákon is részt vettem, majd istentiszteletekre már családommal együtt mentem. Először fura volt ez a hirtelen változás, de rövidesen megszoktuk. Körülbelül március óta járunk ide rendszeresen. Először csak kíváncsiságból jártunk, körülbelül április végen értettem meg igazán, hogy mi is az egésznek a lényege, miben hiszek. Eddig is hittem Jézus Krisztusban és a Biblia igazságában, de valahogy mindig voltak kétségeim, kérdéseim. Mostanra sikerült legyurnom ezeket, teljesen oda tudom magamat adni immár. Ez a félév alatt eléggé megváltoztam. Ahogy nehány barátom, rokonom fogalmaz félelmetes változásokon mentem keresztül. A megtérésem eőttt és után teljesen más életmódot folytattam, sokkal több bűnt követtem el előtte, mint utána. Nem mintha utána nem vetkeztem volna, persze igen és még most is és tudom mik a hibáim, bűneim. Elkezdtem keresztény zenéket hallgatni, jobban belekapcsolódtam a közösségbe is. Végül június körül döntöttem el: be szeretnék merítkezni, a gyülekezet tagja lenni, és egy úton járni végleg Istennel. Ez volt életem legfontosabb döntése, tudom soha nem fogom ezt megbánni.

BIZONYSÁGTÉTEL – Ficsor Noémi

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy keresztyén családba születtem. Már kiskorom óta járok szüleimmel a gyülekezet-be, és otthon is ezt a keresztyén légkört tapasztalom. Sokszor beszéltek nekem és a testvéreimnek arról, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, fel-támadt, és ha megtérünk, halálunk után a Mennybe jutunk. Ez már kis koromban is meg-érintett, és 5-6 évesen eldöntöttem, hogy Jézust szeretném követni. Ettől kezdve úgy gondoltam, hogy már minden rendben van az életemmel. Akkor komolyan is vettem ezt a döntést, de még nem foghattam fel teljesen ennek a lényegét. Később úgy gondoltam, hogy mivel olvasom a Bibliát, „valamikor” meg-tértem, mindennap imádkozom, és nem is vagyok olyan rossz, mint az „átlag”, biztos, hogy a Mennybe jutok. Rá kellett azonban ébred-nem, hogy bűnös vagyok, leg-alább annyira, mint mások. Rá kellett jönnöm, hogy irigy és önző vagyok. Egyszer, amikor anyával beszélgettem, Isten rádöbbentett: ahhoz, hogy megváltozzak, Jézusra van szükségem, egyedül nem megy. Akkor együtt imádkoztunk, és hiszem, hogy az Úr Jézus komolyan vette ezt. Kértem, hogy legyen Ő a Megváltóm és Uram. Igaz, néha nem könnyű, hogy legyőzzem a régi természetemet, de hiszem, hogy Isten megbocsát és formál.

A képen balról jobbra: Fisher András, Ficsor Noémi, Dan Zoltán Mohácsi lp, Tóth Zoltán Pécs-Somogyi lp, Nagy Noémi, Nagy Kristóf, Nagy Sámuel látható.

Bemerítés 1 Bemerítés 2

Comments are closed.